Nézz a szemembe

John ​Robison egészen kiskora óta vágyott arra, hogy az emberek szóba álljanak vele és minél többen vegyék körül. Különc szokásainak köszönhetően azonban – kerülte a szemkontaktust, előszeretettel mondott illetlen vagy nem oda való dolgokat, darabjaira szedte a rádiókat és másfél méteres lyukakat ásott a földbe, amelyekben az öccsét, Augusten Burroughs-t egrecíroztatta – kamaszkorára már mindenki antiszociális csodabogárnak könyvelte el. Negyvenéves volt, amikor az autizmus egyfajta megnyilvánulását, az Asperger-szindrómát diagnosztizálták nála. Ez a felismerés gyökeresen megváltoztatta a magáról és a világról addig alkotott képét. Önéletrajzi ihletésű könyvében Robison megindítóan és helyenként fekete humorral fűszerezve ír az életéről. Arról, miként jutott el oda, hogy a legendás KISS együttes füstokádó gitárjainak tervezőjéből mára felelős munkaadó és családapa lehessen. Különös, tekervényes történet az övé. Helyenként azt érezhetjük, mintha egy másik bolygóról jött volna. Legtöbbször viszont inkább azt, hogy ellenállhatatlanul és mélyen emberi.